-Valami emberi öltözéket kell keresnünk. - kutatott Aaron a szekrényben.Én csak álltam mellette,és néztem azt,hogy mit csinál. - Ez az!Vedd fel ezt!-adott a kezembe egy miniruhát."Ezt most ő sem gondolja komolyan!Ki az az elmebeteg,aki október végén miniruhában mászkál az utcán?Egyébként is világéletemben utáltam ezeket a göncöket.Valószínűleg halálom után sem változtatok ezen."
-Nem Aaron,tudod milyen hideg van kink?És amúgy sem vagyok kurva..-dobtam vissza neki,mire ő morgott valamit és tovább keresgélt. -Egyszerűbb lesz ha én keresek valamit.-térdeltem le mellé,majd finoman arrébb löktem őt.Pár perc keresgélés után meg is lettek a ruhák.Én egy piros-fekete kockás rakott szoknyát találtam,halálfejes pólóval,fekete pamut combfix-el,egy bakanccsal és egy bőrkabáttal.Aaronnak pedig találtam egy fekete farmert,egy együtteses pólót,szintén bakancsot és egy farmerkabátot.Amikor egymás mellé álltunk és lecsekkoltuk a kinézetünket a tükörben,úgy festettünk,mintha valami punk meséből léptünk volna ki,és Aaron volt a királyfi,én meg a királylány."Kár,hogy még nem volt olyan mese,amiben halott punkok vannak."
-Miért nem vetted fel azt a ruhát,amit én mutattam?Ugyanolyan rövid volt,mint ez a szoknya..-mondta sértődötten.
-Mert ez jobban tetszik és egyébként is...ez combközépig ér,az meg alig takart valamit.-mosolyogtam.
-Mindegy.Ebben is nagyon tetszel.-húzott magához,majd egy puha puszit nyomott a számra.Felkuncogtam.
-Figyelj..mi lesz anyuékkal?-néztem rá kétségbeesetten.
-Nem ismeri más ezt a helyet.Nem szólhatunk senkinek,mert azt hiszik,hogy mi voltunk.Gondolom nem akarsz x évig börtönben csücsülni.-mondta,miközben kinézett az ablakon.
-Értem és rendben.-bólintottam,majd egy nagyot nyeltem.
***
A nyüzsgő városban rengetegen voltak,de így is kitűntünk a tömegből a felszerelésünk miatt.Kézen fogva sétáltunk.Én nézelődtem,ugyanis születésem óta Seattleben laktam,de soha nem jártam még azon a részén.A nagy bámészkodás közepette valaminek vagy inkább valakinek nekimentem.Elengedtem Aaron kezét,hogy a hajamat ki tudjam söpörni az arcomból,így meg tudjam nézni,kinek mentem neki.Gyönyörű,ragyogó kék szemek,fekete félhosszú haj,hófehér fogak,elképesztően helyes mosoly és tetoválás rengeteg mennyiségben.
-Elnézést!Én..csak nagyon elbámészkodtam és nem vettem önt észre.-körülbelül 2-3 évvel lehetett idősebb tőlem,de én magáztam.
-Semmi baj. De miért magázol? Körülbelül egyidősek lehetünk.-mosolygott."Ááá!Tudtam,hogy megjegyzi.."
-Igen,persze. Bocsi.-éreztem,hogy vörös pír kúszik az arcomra,és olyan érzésem volt,mintha a fejem hirtelen lángra kapott volna.
-Elpirultál.-mosolygott,majd az arcom felé bökött."Hihetetlen!Ez a srác mindent észrevesz?"
-Elnézést.-hajtottam le a fejem zavaromban.
-Megint.Figyelj csak,megtudhatnám a neved?-mosolygott rám piszok helyesen.
-Nancy vagyok.-motyogtam.
-Örülök Nancy.Én Andy vagyok. Andy Biersack.-fogta meg a kezem,majd megrázta.A vezetékneve hallatán felemeltem a fejem és riadtan néztem rá.
-Azt mondtad Biersack?
-Igen,miért?-döntötte oldalra a fejét.
-Csak...-éppen mondani akartam neki,hogy engem is úgy hívnak,amikor Aaron odalépett mellém és Andy tekintetébe fúrta a pillantását.
-Hé haver!Mit akarsz a barátnőmtől?-lökte meg Andy mellkasát.
-Ez az alak a pasid?Hány éves vagy ember? 15-16? - nézett rá flegmán.
-20.De nem tetszik a stílusod.Visszavehetnél!-láttam Aaron arcán,hogy kezd ideges lenni.
-20..? Nem is látszik. És te Nancy?Mennyi vagy?-nézett rám mosolyogva.
-Ugyanannyi,mint Aaron.-motyogtam,majd dobtam felé egy halvány mosolyt.
-Én 23 vagyok.-kacsintott,mire megint elpirultam.
-Figyelj Aaron,mindjárt megyek!Várj meg!-néztem rá a szőke srácra,aki kelletlenül elballagott,de a szemét rajtunk tartotta.
-Remélem még találkozunk.Mit szólnál ha ma este eljönnél velem vacsorázni?-csillogtak a szemei.
-Persze,szívesen!-"Hogyan is mondhattam volna neki nemet?"
-Rendben.Akkor 8-ra érted megyek.Hová is?
-Ööö...add meg a számodat és hívlak.Majd a telefonban elmondom a címemet.-mosolyogtam.
-Oké,akkor szia.-puszilta meg az arcomat,én pedig totálisan zavarba jöttem.Még néztem,ahogy lekanyarodik egy sarkon,majd Aaronhoz mentem.
-Kicsodálkoztad magad?-kérdezte hűvösen.
-Mi bajod van?Csak nem féltékeny vagy?-a nevetőráncok összeszaladtak a szememnél.
-Ch!Álmodozz csak!-ez a hirtelen flegmaság nem tetszett.Nem igazán értettem az okát,de nem is érdekelt.Az út hátralevő részében rám se nézett.
-Hűha!Itt lakik Darcy?-bámultam a nagy palotaszerű házat,ami előtt megálltunk.
-Ja. Nem nagy szám.-"Még hogy nem nagy szám..akkor bizonyára ő is ilyenben élhetett.."A ház kertjében sok tuja állt,egy fehér kerítés vette körül az egészet.A palota színe halvány rózsaszín volt és gyönyörű boltíves ablakai voltak.Aaron benyomta a csengőt,mire egy női hang szólt bele.
-Ki az?
-A mikulás.-szólt bele Aaron.
-Aaron?-kérdezett vissza enyhe meglepettséggel a hangjában.
-Ki más?
-Akárki is vagy,ez nagyon rossz vicc.Aaron meghalt.-csuklott el a hangja.
-Ha beengedsz,elmagyarázom.-erre a mondatra egy csippanás hallatszott és a kapu kinyílt.Aaron lassan lépkedett,én pedig utána.Időm nem volt körülnézni,mert nem akartam lemaradni.Az előttem sétáló fiú lazán bement a házba,én kicsit félve,de követtem.A lépcső tetején ott állt egy vékony törékeny lány,és megdöbbent arccal nézett minket.
-Szia.-mosolygott rá Aaron.A lány a szájához kapta a kezét,majd elkezdett hátrálni,ahogy Aaron felfelé haladt a lépcsőn.-Jó figyelj,mindent megmagyarázok és ne aggódj,nem bántalak!-nyugtatta volna meg,de a lány elájult,amint Aaron felért hozzá a lépcső tetejére.
***
-Mi?Szóval olyanok vagytok,mint a Holló című filmben Eric Draven?Feltámadtok és bosszút álltok azon,aki az életetek során ártott nektek?-nézett ránk Darcy felváltva.
-Majdnem.Csak mi nem megyünk vissza a sírunkba,miután elvégeztük a munkát.Főleg,hogy el sem temettek minket.-magyaráztam neki.
-Akkor a hullaházból szöktetek meg?-kérdezte újra.
-Igen.-bólintott Aaron.
-Apám!Tisztára,mint valami rossz zombi horror.-fintorodott el.Aaron ránézett a lányra,majd találkozott a tekintetük.
-Darc,figyelj. Vigyáznunk kell rád! Nem mehetsz el ebből a házból egyedül.Csak velem vagy Nancyvel.Megértetted?-fúrta a tekintetét Darcyébe,aki meghökkenve bólogatott.Olyan volt,mintha a szemében egy csöppnyi félelem keveredett volna értetlenséggel.Talán Aaron nem volt ilyen vele,és ez meglepte.
-Akkor most maradj itt Nancyvel,nekem van egy kis elintéznivalóm.Majd jövök.-állt fel,leviharzott a lépcsőn és kettesben maradtam Darcyval.
-Szóval...te és Aaron...együtt vagytok?Mármint..síron túli szerelem? Vagy valami...-a lány elfintorodott,ahogy belegondolt ebbe.
-Mondhatjuk így is.-mosolyogtam rá bátorítóan,mire visszatért az arcába a piros pír.-Figyelj,kérhetnék egy szívességet?-jutott eszembe hirtelen az esti randim.
-P-persze..Miről lenne szó?-érdeklődött.
-Tudod találkoznom kéne egy sráccal ma és abszolút nem tudom,hogy mit is kéne felvennem,hogy kellene kinéznek,és még a címet is el kéne mondanom neki telefonban,hogy ide jöjjön értem.Segítenél?-eléggé zavarban voltam,de úgy gondoltam,hogy ő tud nekem segíteni ilyenben. Elvégre ő is lány.
-Hogyne!Milyen a srác?-mosolyodott el,majd a ruhásszekrényéhez lépett.Kinyitotta azt és temérdek szebbnél szebb ruha tárult elém.
-Magas,fekete hajú,gyönyörű kék szemekkel,pár piercinggel..szóval tökéletes.-magyaráztam,majd törökülésben leültem az ágyára.
-Milyen ruhákat szeretsz?A mini,testhez feszülőset vagy a szolid lazát?-nézegette a ruhákat,majd néhányat kipakolt az ágyra.
-Igazából nagyon szeretem a fekete csipkés ruhákat.Mindig is szerettem volna olyat hordani,de nem volt rá lehetőségem.-magyaráztam neki,mire bólintott és félig belebújt a szekrényébe.Végül elővett egy nagy dobozt,amit belepett a por.
-Na jó,ezt még anyukámtól kaptam,de nem hordtam soha,mert nekem nem tetszett,de nem akartam megbántani.-leemelte a doboz tetejét,és kivette belőle a benne lapuló fekete anyagot.A szám is tátva maradt.A ruha egyszerűen meseszép volt.Az ujját fekete csipke díszítette.Deréktól fölfelé egy fűző-szerűség díszelgett,az alja pedig egészen a földig ért.
-Darcy!Ez gyönyörű!-csillant fel a szemem,mire ő rám mosolygott.
-Menj,tusolj le,moss hajat,aztán megcsinállak a randidra.-irányított a fürdőszoba felé.Úgy tettem,ahogy ő mondta.A fürdőszobája hatalmas volt,csakúgy,mint a ház többi része is.Lehámoztam magamról a ruháimat,majd megnyitottam a vizet.Halk,megnyugtató csobogással folyt.Beléptem a zuhanykabinba és hagytam,hogy a forró víz égesse a bőrömet.Amikor kiléptem a kabinból,magamra tekertem az elkészített törölközőt és kiléptem a helyiségből.
-Na végre!Gyere!Vedd fel ezt,amíg megcsinálom a hajad és a sminked.-adott a kezembe egy fürdőköpenyt.Fölvettem,majd leültem a fésülködő asztal elé.Darcy megszárított a hajamat,majd kivasalta.A sminkemben a fekete és a lila színek kombináltak.Egyszerűen gyönyörű lett.Darcy nagyon értett a szépséghez,elvégre ő is nagyon szép volt.
-És most pedig telefonálj!-nyomta a kezembe a mobilját,majd elém tartott egy papírt,amire rá volt írva az utca és a házszám.Beírtam Andy telefonszámát,majd rámentem a hívásra.Hosszasan kicsöngött.Már éppen le akartam tenni,amikor végre felvette.
-Halló?-szólt bele.Rekedtes hangjától úgy éreztem,mintha apró elektromos lábú pókok szaladgálnának a hátamon.
-Sz-szia Andy!Nancy vagyok.-mutatkoztam be illedelmesen.
-Á,Nancy!Hogy vagy?-hallottam a hangján,hogy mosolyog.
-Köszi jól.Akkor tudsz jönni?-kérdeztem kicsit bizonytalanul.
-Persze,de hová is?-lediktáltam neki a címet,majd elköszöntünk egymástól és Darcy felé fordultam.Az arcomon két kilométeres mosoly feszített.
-Nagyon boldog vagy.-kuncogott.Én csak elpirultam,majd leültem vissza a tükör elé és csodáltam Darcy művét.
-Na akkor most jön a fénypont.Vedd fel a ruhádat.-nyújtotta felém a fekete darabot.Izgatottan bújtam bele,majd felvettem hozzá a fekete csipke kesztyűt,végül pedig a magassarkút.Mindeközben megfordult a fejemben,hogy vajon nem néz-e brutálisan hülyének Andy,ha ilyen göncben meglát,de elhessegettem ezt a gondolatot.
-Hogy nézek ki?-néztem végül bátortalanul a stylistomra.
-Gyönyörű vagy!-mondta boldogan,de akkor csengettek.-Hű!Ez ő lesz!Gyere!-vonszolt maga után,és igyekeztem tartani vele a lépést,végül elengedtem a kezét és lassan,de biztosan közelítettem meg a lépcsőt.Hallottam,hogy Darcy a kaputelefonban beszélget valakivel.Nem figyeltem arra,hogy mi mondd,mert arra összpontosítottam,hogy el ne bukjak a szoknyámban.
-Gyere Nancy!Már várnak rád!-kiáltotta.Erre felkaptam a fejemet és megszaporáztam a lépteimet.Az ajtóban megláttam ŐT!Csupa nagybetűvel.Andy annyira tökéletes volt.Zakó volt rajta,alatta fehér ing,és egy piros nyakkendő.
-Hű!Te igazán...gyönyörű vagy!-mosolyodott el.
-Ugyan!Ezt mind Darcynak köszönhetem.-néztem hálásan a lányra,majd amikor végre leértem a lépcsőn,Andy mellé léptem.
-Mehetünk?-nézett rám ragyogó szemekkel.
-Persze.Csak egy pillanat.-azzal visszaléptem Darcyhoz.-Vigyázz magadra!Aaron nemsokára jön.Senkit ne engedj be,hacsak nem Aaron vagy én jöttünk,oké?-néztem a szemébe.Ő bólintott,rámosolyogtam,majd megöleltem.-Akkor szia!-intettem mosolyogva.
-Sziasztok!Jó szórakozást!-integetett,majd becsukta az ajtót,mi pedig elindultunk Andy kocsija felé.Egy fekete Coguar várakozott a ház előtt,amitől elállt a lélegzetem.Csodálatos estének néztünk elébe.
to be continued...
Reggel arra ébredtem,hogy pár kíváncsi kismadár az ablakon koporászik. Nyűgösen felnyitottam a szemem,ami rossz ötletnek bizonyult.Az őszi napsugarak erőtlenül,de mégis fényesen ragyogták be a szobát.Fejemet oldalra fordítottam,hogy megnézzem Aaront,de ő nem volt ott.Felpattantam,a szekrényből kihúztam egy fekete nadrágot és egy szürke pulcsit.Kerestem hozzájuk fehérneműt.Ezeket magamra öltöttem,majd a ledobott takaró alatt kezdtem el keresgélni azt a rozsdás kést,amit tegnap fegyvernek használtam.A tárgy sehol nem volt.
-Ezt keresed?-szólt mögülem egy hang.Megfordultam és gyönyörű kék szemeivel találtam magam szemben.
-Kérem!-nyújtottam felé a kezem,gondolván,hogy majd odaadja.
-Miért?Mi szükséged van erre?-kérdezte végig a szemembe nézve.
-Meg kell védenem magam.Tőled.-mondtam határozottan.
-Tessék?Ugye most csak viccelsz?Nancy..én nem bántalak.De ha már az önvédelemnél tartunk,inkább nekem kéne valami eszköz ellened.Nem tudom,hogy emlékszel-e,hogy ki szorította kinek a nyakához a kést tegnap este.-grimaszolt egyet,majd magához húzott és megcsókolt.A kést leejtette a földre,a keze pedig a fenekemen pihent.Csodálatos fiú.Bárcsak előbb találkoztam volna vele.Amikor befejeztük a tevékenységet,megpusziltam az arcát,majd lefejtettem magamról a kezét,és kifelé mentem a házból.Ahogy kiléptem,a csípős októberi szél összeborzolta a hajamat,de nem zavart.Szerettem ezt az évszakot.Minden olyan szép olyankor.A színes levelek mindent feldobnak.De amit a legjobban szeretek,az az eső.Az őszi eső mindig megnyugtat.Kellemes emlékek jutottak eszembe erről az évszakról.Emlékszem,hogy Justinnal mindig elmentünk sétálni arra a helyre.Egy tisztásra,ahol egész nap képesek voltunk csak ücsörögni és beszélgetni.A téma mindig az olyan jelentéktelen kis dolgok voltak,mint például milyen alakja van egy felhőnek vagy milyen hangokat hallunk éppen.Jó volt megszabadulni a nyüzsgő várostól.Hallgatni a szelet,a madarakat és a fák susogását.Könny szökött a szemembe,de gyorsan letöröltem."Nem gyengülhetek el csupán attól,hogy rágondolok és tudom,hogy már nem az enyém.Bármilyen nehéz,muszáj túltennem magam rajta.Ő soha nem láthat már engem.Mivel meghaltam.A hír biztosan eljutott már hozzá is.Kíváncsi vagyok,hogy milyen reakciója volt."A gondolkozásból az zökkentett ki,hogy körülöttem minden elcsendesedett.Az eddig jó érzésekkel feltöltő szél barátságtalan lett.A háztól nem messze állt egy öreg fa,amit már akkor felfedeztem,amikor Aaron erre a helyre hozott.Most valami rendellenes volt rajta.Nem tudtam,hogy pontosan mi,ezért közelebb sétáltam.Mikor észrevettem,hogy mi a "hiba", egy éles sikoly hagyta el a számat.Elkezdtem hátrálni,de egy vastag faágban megbotlottam és a földre estem.Ezért rákjárásban kezdtem menekülni a helyszínről.A távolból hallottam,hogy Aaron engem keres.A hangja egyre közelebb került hozzám.Míg végül a teste is megtalált és letérdelt mellém.
-Mi a baj?-nézett végig a szemével és miután megbizonyosodott róla,hogy semmi bajom nincs,az arcomra nézett,ami elég rémült lehetett.
-A fa....-néztem még mindig az ágakat.Oldalra fordította a fejét és láttam,hogy teljes sokkot kapott.
-Úristen....-hallottam halkan a hangját.
-Te...csináltad?-néztem rá remegve.Nem válaszolt,ugyanis csupán abból kiderült,hogy ránéztem az arcára.A szemei megteltek könnyekkel,az arca pedig eltorzult a dühtől.Hogyan is tehette volna ő?Hiszen tudom,hogy Max halála óta nem ölt meg volna senkit.De akkor ki tehette?Ki képes arra,hogy Aaron szüleit megöli,majd felakasztja a fára?Az élettelen testek ott himbálóztak.Borzalmas volt.Éppen vissza akartam vezetni Aaront a kis házhoz,amikor a fa túloldalán megláttam valamit.Olyan volt,mint egy kötél.Felálltam,és remegő lábakkal elkezdtem megkerülni a hatalmas fát.Amikor megláttam a kötelet,imádkoztam,hogy ne az legyen ott amire gondolok.Nem volt szerencsém.Két férfi és egy nő volt szintén felakasztva.Amint felismertem az arcukat,elöntött a szomorúság,a düh és még megannyi érzelem.
-Neeem!-rogytam a földre és a könnyeim záporként hullottak az avarra.Aaron mellettem termett és átölelt.Jól esett.Tényleg,de akkor nem igazán tudtam semmilyen gesztust mutatni felé.Túlságosan lefoglalt a bűntudat.Mindig is az az igazi lázadó voltam.A szüleim próbáltak kezelni,de nem mindig sikerült.Persze ők sem voltak szent életűek.Erős drogosok voltak,de amikor utoljára láttam őket,már kezdtek leállni és a kedvemért még elvonóra is jártak.Viszont engem nem érdekelt,elszöktem otthonról és akkor találkoztam Justinnal.Megtaláltam benne az igazit és bár szakított velem,tudom,hogy újra összejöttünk volna."Nem értem!Mit követtek ők el,hogy ezt érdemelték?Nekik miért kellett meghalniuk?Ártatlanok voltak."Ahogy Aaron hozzám bújt,olyan volt,mint egy kisfiú,aki megütötte magát,aztán az anyukájához szalad sírva.Átöleli és mintha ez enyhítené a fájdalmát.Talán Max is ilyen lehetett.Szegény.
-Nancy..sajnálom!-nézett rám könnyes szemekkel.
-Mégis mit?Nem te csináltad.-pislogtam nagyokat.
-De miattam van.Miattam haltak meg.-szorította össze a szemeit és beleharapott az alsó ajkába.
-Tessék?Aron,te miről beszélsz?-itt már nagyon össze voltam zavarodva.
-Az a nő,aki megmentett..gonosz!Nekem nem lenne szabad szeretnem téged.Tilos.És bár ez nem írott szabály,de létezik.Este eljött ide és meg akart téged ölni..mármint végleg.Éppen felébredtem..melegebb tájakra küldtem,de ő azt mondta,hogy ennek folytatása lesz.Nem hittem volna,hogy ilyenre hajlamos lesz.Az én hibám..minden!-zokogott.A hallottak lesokkoltak.Óriási harag gyülemlett fel bennem.
-Miért?-csak ennyit tudtam kérdezni.Ő érdekesen nézett rám,ezért bővebben kifejtettem.-Miért nem szerethetjük egymást?Ki találta ezt ki?-a tekintetem szikrákat szórt,ugyanis betegesen rajongtam Aaronért,és nem akartam elhinni,hogy valaki,akit még csak nem is ismerek,el akar szakítani minket egymástól.
-Mert akkor mind a ketten meghalunk.Magányosan kell élnünk a halálon túli életünket.Nem lehet társunk.-motyogta szomorúan.
-De ha nem talál meg minket,akkor nem fog megölni.
-Nancy..komolyan nem érted?Már megölte a családunkat,a következők mi vagyunk!Bárhol megtalál!-fogta kezébe az arcomat.
-Darcy!-jutott eszembe a lány.Ő nem volt halott.Legalábbis remélem.Ő fontos volt Aaronnak,és szerintem még most is az.
-Mi van vele?-ráncolta a homlokát.
-Ő még él!Oda kell jutnunk hozzá.-ragyogott a szemem.Égett bennem a vágy,hogy elpusztítsam azt a személyt,aki megölte a szüleimet.És ha rájön,hogy Darcy fontos Aaronnak,akkor őt is megöli.Természetesen mi ezt nem hagynánk.
-Igazad van.De hogy magyarázom meg neki,hogy én élek?-bukott előre a feje és tanácstalanul ült a földön.
-Egyszerű.Elmondjuk neki az igazat.-mosolyodtam el halványan.Ő rám nézett,majd a fa ágaira és megint kitört belőle a zokogás,akárcsak belőlem.
Sziasztok!:)) Oké,ez a rész nem lett túl hosszú,de szerintem elég horrorisztikusra sikeredett.A kép pedig a végén,hát egy horrorfilm sorozatból szedtem.Szóval a lényeg az,hogy jöhetnek most is a kommentek ezerrel!:D A suliban pörög az élet..:)) Nálam most főleg a szerelmi.:$$ 6. óta kavarok egy sráccal,akivel az 1. csókom is volt és most annyira bonyolultak az érzéseim.Meg szerintem az övéi is.De próbálom megfejteni.Viszont túl régóta vagyunk jóban,úgyhogy ha akarnék se tudnék rá sokáig haragudni.:)) Jólvan,most nem rólam van szó!:D A részeket olyan órákon szoktam leírni,ahol nem kell figyelni.Mint pl hittan,ofői és kb ennyi.:D Na jólvan jöjjenek a kommentek!!:))
Ott ültem Aaron ölében és kővé voltam dermedve.Az a sikoly mind a kettőnket lesokkolt.Hiába akartam kirohanni a vízből és segíteni.Mondjuk ilyenkor már nem tud sokat segíteni az ember.A testem egyszerűen képtelen volt megmozdulni.A körmeim Aaron hátába voltak mélyesztve,a fejem pedig a vállán pihent.Ő a derekamat szorította és hűvös tekintettel meredt a távolba.Miért ilyen gonosz?És velem miért ilyen rendes?Soha nem fogom megtudni.
-Mennünk kell!-fordította arcomat maga felé.
-Hová?-préseltem ki magamból a halk kérdést.
-A házba vissza.Itt meg fognak találni minket.-tartott erősen,miközben a part felé ment.
-De őket is meg akarod ölni nem?Nem mindegy,hogy mikor halnak meg?-én is rendesen megijedtem a kérdésemen.Mintha nem is én mondtam volna ki.Aaron halványan elmosolyodott,majd a homlokomra adott egy puszit.Mikor kiértünk a partra,letett a fűbe,majd nedves testére rángatta a koszos ruháit.Türelmetlenül nézte,ahogy szenvedek a hosszú ruhámmal.Sóhajtott egyet,lehúzta magáról a pólóját,és a kezembe nyomta.
-Vedd fel és siessünk.-mondta,majd kivette a kezemből a hosszú ruhát és a hóna alá csapta.Én belebújtam a pólóba,majd megfogtam a kezét és futottunk.Lábaim meglepően gyorsak voltak.Képes voltam lépést tartani Aaronnal,ami nagy szó.Az ő hosszú lábai ezerszer erősebbek,mint az én rövid végtagjaim.A távolban már láttuk az erdei kis faházat,így még sietősebbre vettük a dolgot.Az ajtón szinte beestünk.Úgy vettem a levegőt,mintha már ki tudja mióta nem jutottam volna oxigénhez.Aaronra néztem,aki félve rám pillantott.
-Irtó nagy hülyeséget csináltunk,ugye tudod?-meredtem rá dühösen.
-Tulajdonképpen te csináltad!-vágott vissza.
-Ne próbáld rám kenni!Csak azért csináltam,mert te megfenyegettél!Különben soha nem öltem volna meg egy ártatlan kisfiút!-kiabálásom hisztérikussá vált és képtelen voltam lenyugodni.Aaron egy hirtelen mozdulattal az ölébe húzott és hosszasan megcsókolt.Ettől picit lenyugodtam.Kiélveztem minden pillanatát.Ő a pólóm alá nyúlt és kezét a mellemre tapasztotta.Gyengéden masszírozta,amitől átjárt a gyönyör.Körmeimet a vállába mélyesztettem és halk nyögéseket hallattam.Ekkor Aaron befejezte a csókot és mélyen a szemembe nézett.
-Meg fognak hallani minket.-suttogta mosolyogva.
-Elhiszed,hogy nem érdekel?Miért kell nekünk bujkálni?-ráncoltam a homlokomat.
-Gyere.Elmesélem.-feküdt be az ágyba és a takarót felemelte,hogy be tudjak bújni mellé.Én becsusszantam mellé,ő elengedte a takarót,ami rám hullott.Közel húzódtam hozzá és hallgattam a szíve dobogását.Elgondolkodtam rajta,hogy miért dobog még a szíve ha már egyszer meghalt.A kezemet a mellkasára tettem és így ellenőriztem,hogy nem képzelődök-e.De nem.A szíve dobogott.
-Szóval?-tértem vissza az előző témához,mert neki is feltűnt,hogy tapogatom.
-Tizennégy éves koromban a szüleim bejelentették,hogy kisöcsém fog születni.Örültem neki,de minél közelebb került anyukám Max születése napjához,annál jobban elhanyagoltak.Egy rövid időn belül pedig olyan volt,mintha nem is léteznék.Az iskolában leromlottak a jegyeim,de ez nem érdekelte őket.Csak az az áldott kis Max.Onnantól fogva gyűlöltem és azt kívántam bárcsak ne születne meg,vagy halva szülessen meg.Egy napon pedig fogtam magam és elmentem otthonról.Évekig az utcán éltem,amíg meg nem ismertem egy lányt,Darcyt.A legjobb barátom volt.Megengedte,hogy nála lakjak.Ő különleges volt.Nem szerettem,de valahogy mégis.Aztán éppen egy koncertről mentünk hazafelé,mikor valaki meglőtt.Egy eltévesztett lövedék volt és nem nekem szánták,de nem tudtam kitérni előle.A golyó egyenesen a szívemet találta el.Esélyem sem volt túlélni.Csak Darcy sikolyát hallottam,majd egy idősebb nő jelent meg mellettem.Egy csókot lehelt a csuklómra és ott minden elsötétült.Ott tértem magamhoz ahol te,csak nekem veled ellentétben senki nem segített.Sokáig gondolkodtam,hogy akkor ez most hogy is van,aztán mintha egy hang a fejemben megsúgta volna és megértettem.Valahogy hazakóvályogtam,oda ahol Darcy lakik és összeszedtem pár ruhát.Azok vannak itt a szekrényben.Úgy terveztem,hogy elmegyek Darcyhoz és vele lakok itt az erdőben,de amikor hozzá indultam,megláttalak téged.Azt,hogy sírsz,aztán a balesetet.Úgy éreztem,hogy vissza kell térned.Aztán amikor két nap múlva érted mentem és megláttalak a világosban,teljesen beléd szerettem.-mosolygott és az orromra adott egy puszit.
-Gondolom minden srác beleszeret abba a lányba,akit életében először meztelenül lát.-morogtam,mert ott tényleg nem volt rajtam semmi.Aaron csak nevetett,majd folytatta.
-Néha úgy érzem,hogy mindenkit meg kell ölnöm aki a közelemben van,néha meg úgy,hogy Maxet megölni óriási butaság volt.Te képes vagy hatni rám.Amikor meglátlak minden olyan csodálatos.-sóhajtott egy nagyot és megkérdeztem volna tőle,hogy esetlen nem szívott-e valamit,de inkább hagytam.
-Azt mondod,hogy képes vagyok rád hatni?-szűkült össze a szemem és érdeklődve vártam a nyilvánvaló választ.
-Igen.-motyogta.Én felálltam,kimentem a konyhának nevezett szobába és csak úgy elkezdtem kutatni az egyik fiókban.Amikor megtaláltam,amit kerestem,a pólóm alá rejtettem és visszamentem Aaronhoz,aki mosolyogva várt.Közelebb húzódtam hozzá,de mielőtt teljesen hozzábújtam volna,előrántottam azt a rozsdás kést,amit találtam és a nyakához fogtam.
-Ígérd meg,hogy soha nem fogsz megölni senkit és akkor maradhatsz még az élők között.-mondtam halkan,de érthetően és határozottan.Aaron csak döbbenten nézett rám,majd amikor erősebben kezdtem odaszorítani a tárgyat.megszólalt.
-Meg...ígérem...-suttogta és eléggé feszengett.
-Okos fiú!-tettem a hátam mögé a kést,majd Aaron fölé hajoltam és ráleheltem az ajkaira.Eléggé meg volt ijedve,mert még csak meg sem csókolt.Puha puszikat nyomtam a szájára,majd mikor biztos voltam benne,hogy nem lép semmit,én csókoltam meg őt.Nyelvem kereste a párját,hamar meg is találta és akkor már Aaron sem bírt magával.Fordított a helyzetünkön,hogy ő kerüljön felülre.Hallottam,hogy a kés koppan a fa padlón,de nem érdekelt.Csak Aaron.Beletúrtam a hajába és bele is kapaszkodtam.Egy pillanatra elszakadtunk egymástól,a pólóm levételéhez szükséges ideig,majd újra heves csókcsatába kezdtünk.Én kivettem a kezem a fürtjei közül és a nadrágját kezdtem kigombolni,sikertelenül.Aaron lenézett,majd rám.
-Biztos,hogy akarod?-kérdezte suttogva,közben pedig megsimította az arcomat.Bizonytalanul bólintottam,majd néztem ahogy ügyes mozdulatokkal lehámozza magáról a nadrágot.Én eltoltam a kezét,amikor a bokszerét akarta eltávolítani.Az egyik kezemmel megragadtam a tarkóját és magam felé húztam.Ismét jöttek a heves csókok.A másik kezemmel pedig gyengéden simogattam a gyenge pontját.Ő beleremegett az érintésembe,majd nyögött egyet.
-Nancy..kérlek...ne kínozz...-kérlelt kétségbeesetten.
-Fogd be Rose!-mosolyogtam és újra a szájára tapadtam.A kézmozdulataim nem maradtak abba,sőt!Aaron kétségbeesetten szorította a derekamat,aminek gyanítom,hogy ott marad majd a nyoma.Kövid időn belül a sötétkék anyag nedves lett,amit én egy huncut mosollyal díjaztam,Aaron pedig egy hangos,férfias nyögéssel.
-Egy Istennő vagy!-csillogott a szeme,miközben végigsimított a mellemen.
-Valóban?Angyalkának tartasz?Azok nem vetemednek ilyenekre.Ők jó kislányok!-haraptam bele az alsó ajkamba.Ő csak egy féloldalas mosolyt villantott és legördült rólam a jobb oldalamra.
-Szeretlek Nancy!-simította meg az arcomat és láttam a szemén,hogy boldog.De tényleg.
-Én is szeretlek Aaron.-bújtam hozzá,majd lassan elnyomott az álom.
......
to be continued.:)
Remegő kézzel fogtam meg a felém nyújtott fegyver nyelét.Felegyenesedtem,majd Aaron szemébe néztem.Mosolygott.Elsétáltam mellette és a jobb kezemet a hátam mögé dugtam.A kisfiú felé sétáltam.
-Szia!Hogy hívnak?-erőltettem egy kedves mosolyt az arcomra.
-Cs..Csókolom...Max vagyok.-szipogott és hálásan nézett rám.
-Mit keresel itt az erdőben?Ez veszélyes hely.Sok itt a vad.Megtámadhatnak.-guggoltam le elé.
-A szüleim...nem tudom,hogy hol vannak.-törölgette a ruhája ujjával a szemét.
-Hány éves vagy Max?-döntöttem oldalra a fejemet.
-Hat leszek a jövő hónapban.-motyogott.Te jó ég!Szegény.Hat éves és semmiről sem tehet.A szívem összeszorult.Igyekeztem visszatartani az előtörekvő könnyeket.
-Nézd csak!Az ott nem az anyukád?-mutattam a háta mögé.Ő megfordult.Kihasználtam az alkalmat és előhúztam a kést a hátam mögül,majd egy hirtelen lendülettel a kis srác hátába állítottam.Megforgattam,hogy semmiképp ne élje túl a támadást.Ő még felém fordult,majd a szeme üvegessé vált és láttam,hogy csalódott.A szám elé kaptam a kezem és a könnyeim záporként hullottak.Max a földre esett,én pedig térdre rogytam.Kihúztam a kést az élettelen testből,majd magamhoz öleltem a még meleg kisfiút.Hófehér ruhámat bepiszkította az élénkvörös vér.Nemsokára egy kéz érintette meg a vállamat.
-Nancy..nagyon ügyes voltál.-térdelt le mellém Aaron.Könnyes szemekkel felé fordultam.
-Ügyes?Megöltem egy ártatlan kisfiút!Szerinted ez normális?Gyilkos vagyok!-engedtem el a holttestet,ami akár egy kő,a földre esett.Az arcomat a kezembe temettem,ami csupa vér volt.
-Igen.Gyilkos vagy.Akárcsak én.Ennek teremtettek minket.Megérdemelte.Miatta dobtak el 14 évesen a szüleim.-nézett a hullára mosolyogva.Alig hittem a szememnek és a fülemnek.De hiszen az öccse volt.Hogy gyűlölheti ennyire?De a szülei biztos nem azért dobták el maguktól.Akkor vajon miért?
-Akkor sem érdemelte ezt meg!-fakadtam ki és gyilkos pillantásokat vettettem a mellettem térdelő fiúra,aki érdekesen nézett engem.
-Majd mesélek valamit.De most gyere.A szülők mindjárt itt vannak.-rángatott el onnan.Zokogva mentem utána.Azt hiszem az egész területen hallható volt a hisztérikus sírásom.-Fejezd be!Azonnal!-fordított maga felé durván.Elég dühösnek látszott.Erősen megragadta a karomat,ami nagyon fájt.
-Eressz el!Ez fáj!-rántottam ki az említett testrészemet a szorításából.Ő hátranézett,mintha bárki is látna minket,majd kezével az arcomat fogta meg és maga felé húzta.
-Ide figyelj!Fejezd be a hisztit!A szülőknek is ez lesz a sorsa és a tieidnek is.A pokolra jutnak,de te is hamarosan ha nem fejezed ezt be!-beszélt idegesen,én pedig remegtem a félelemtől.Amikor ezt látta,az arcán lágyultak a vonások,majd magához húzott és átölelt.Fehér pólója véres lett.-Sajnálom...-suttogta.Most ugyanaz a srác volt,akit először ismertem meg.Most már csak azt kellett kiderítenem,hogy gyakran vannak-e ilyen hangulatváltozásai.A szívem hevesen dobogott,ahogy a karjaiban tartott.Nem éreztem még ezt az érzést az előtt.Mi lehet ez?Talán szerelem a síron túl?Ki tudja.Megfogta a kezemet és lassan sétálni kezdtünk.Pár száz métert sétáltunk,amikor megláttam egy csillogó vizű tavat.Gyönyörű volt.Életemben nem láttam még szebbet.A napfény rásütött,a madarak csicseregtek,a fű gyönyörű zöld volt körülötte.Akárcsak a Mennyországban.Egy pillanatra el is felejtettem a borzalmat,de a piros foltok a ruhámon rögtön eszembe juttatták.
-Ide miért jöttünk?-néztem félve Aaronra.
-Megfürdünk.Lemossuk magunkról a mocskot.-mondta halkan,majd lehámozta magáról a pólót,ezzel felfedve felsőtestét.Csillogó szemekkel néztem őt.Gyönyörű volt.A hófehér bőre mintha csillogott volna napfényben.Kidolgozott hasizmai feszültek.Mire észbe kaptam és lesütöttem a szemem,Aaron már előttem volt.Csak pár centiméter választott el tőle.
-S..sajnálom.É..én nem akartam bámulni...-dadogtam zavartan,közben az arcom olyan piros volt,mintha rengeteg időt töltöttem volna a napon.
-Semmi baj.Tetszem neked?-fogta meg a kezemet és a mellkasára tette.Én ijedten kaptam fel a fejemet,de meg is bántam.A gyönyörű mosolya és csillogó kék szemei elvakítottak.Ismét bámultam,de nem volt szándékos.
-A...azt hiszem,igen.- suttogtam és ismét elpirultam.Komolyan,egy alma megirigyelte volna a színemet.
-Vetkőzz le.-mondta csöndben,miközben a nyakamhoz hajolt és gyengéd csókokat adott rá.Bátortalanul elkezdtem lefejteni magamról a ruhát,majd amikor a mellem szabaddá vált,az egyik kezemmel el is takartam.Nem sűrűn vetkőztem idegenek előtt.Jó,persze Aaron olyan volt,mintha 1000 éve ismerném,pedig még csak 1 napja ismertük meg jobban egymást.Szégyenlős voltam mindig is.
-Na!Ne takard el!-morogta durcásan.Halványan elmosolyodtam,majd elvettem a kezem onnan és a melleim újra szabaddá váltak.Aaron arcára elégedett mosoly ült,majd végig nézett rajta és a szeme megakadt a derekamnál.Ott pihent a ruha,amit még nem vettem le.Rám nézett,amiből tudtam,hogy azt akarja,hogy vetkőzzek tovább.Letoltam a ruhát magamról és teljesen meztelenül álltam előtt.Nem tudtam a szemébe nézni,mert nagyon zavarban voltam.El sem tudom képzelni,hogy miért.
-Gyönyörű vagy.-suttogta és hangjában őszinte csodálatot fedeztem fel.
-Akárcsak te.-motyogtak kicsit zavartan,de a szememmel még mindig a földet pásztáztam.
-Nézz rám!-mondta,én pedig mintha valami szófogadó kutya lennék,ráemeltem a tekintetemet.Kigombolta a nadrágját és elengedte.Az lecsúszott a lábáig,majd kibújt belőle és már csak egy bokszer volt rajta.-Szeretnéd ezt te eltávolítani rólam?-vigyorgott pimaszul.
-Á,nem.Nyugodtan távolítsd el te.-irtó zavarban voltam.Legszívesebben elsüllyedtem volna,de mégis előtte rávettem volna magam.Nagyon szexi volt.Ő bólintott,majd levette a bokszerét is.Na ott a fejem már tüzelt.Elfutottam volna,de mégsem tettem.
-Gyere.-nyújtotta felém a kezét,én pedig megfogtam.Lassan sétált a tó felé.A partjára érve az egyik lábát belemártotta,majd belegázolt.Én nem mertem,így elengedtem a kezét.Ő hátrafordult és csodálkozva nézett rám.
-Mély a víz?-kérdeztem remegőhangon.
-Nem.Nekem mellkasig ér.-ment be a vízbe és valóban a mellkasáig ért,ami nekem már mély volt.
-É..én nem megyek be.-jelentettem ki és levágtam magam a fűbe.Ő mosolygott,majd elkezdett felém jönni.Amikor a parthoz ért,megragadta a bokámat és elkezdett befelé húzni.
-Neee!-kiabáltam,de semmit nem ért.Ő erősebb volt és behúzott a vízbe.Egyenesen az ölébe érkeztem.A dereka köré kulcsoltam a lábaimat és erősen a nyakába kapaszkodtam.
-Félsz a víztől?-nevetett,majd elindult velem befelé a vízbe.
-N..nem tudok úszni..-motyogtam.Egy hangos röhögésre számítottam,de ehelyett csak egy puszit kaptam a számra.
-Nem foglak elengedni.Bízz bennem.-mosolygott,majd kisöpört egy rakoncátlan hajtincset az arcomból és megcsókolt.Azt hittem,hogy menten elrepülök a gyönyörtől.Visszacsókoltam és a hajába túrtam.Ő nyögött egyet,majd a számba harapott.
-Aaron..mondhatok valamit?-kérdeztem bizonytalanul.
-Persze.-mosolygott kedvesen és a kezével átölelte a derekamat.
-É..én szeretlek.-nyögtem ki.Lehet,hogy elég baromnak nézett,hogy az első nap után már kimondtam,ráadásul még csak nem is járok vele,de úgy éreztem,muszáj tudnia.Halványan elmosolyodott.
-Én is szeretlek Nancy.-adott egy puszit az arcomra.A vállára hajtottam a fejem,ő pedig cirógatni kezdte a hátamat,amitől libabőrös lettem.Csodálatos érzés volt egy csodálatos helyen és egy csodálatos fiúval.
-Miért kell őket megölnünk?-kérdeztem halkan.
-Mert tönkre tettek minket.Lehet,hogy nem ez a megoldás,de ezért tértünk vissza.Tudom.-mondta komolyan.Nem kérdeztem többet,csak csendben pihentem a vállán és a hajával játszottam.Néha valamelyikünk egy hirtelen felindulásból szenvedélyesen csókolózni kezdett a másikkal,aki viszonozta a gesztust,de egyébként csendben voltunk.Nyugodtak voltunk a szörnyű tett ellenére is.Mind a ketten kicsit depressziósak lettünk.Talán Aaron rájött,hogy mit műveltünk és megbánta.Egészen addig teljes volt a nyugalom,amíg meg nem hallottunk egy éles női sikolyt.
.......
to be continued..:)
*2 nap múlva*
Sikeresen megmozdítottam az ujjamat,majd a kezemet,végül fel tudtam emelni a karomat.Hihetetlen,hogy 2 nap alatt milyen gyorsan összeforrtak a csontjaim.Persze egész végig nem voltam tudatomnál,csak ültem a sötétségben és vártam.Végül mára már sikeresen felépültem és érzékeltem a környezetemben lévő dolgokat.Illetve egy dolgot.Valami hideg fém,ami nagyon nem tetszett.A szemeim lassan kinyíltak,de csak sötétség tárult elém.Próbáltam felülni,de lehetetlen volt.Borzasztóan szűk volt a hely.Akkor bevillant,hogy tulajdonképpen hol is vagyok.Persze,hát meghaltam.Hol máshol lehetnék ha nem egy hűtőládában.A sarkammal elkezdtem rugdosni az ajtót,de az be volt zárva.Sehogy sem akart kinyílni.Nagy nehezen hasra fordultam és a tenyeremmel ütöttem az ajtót.
-Segítség!Valaki!Hé!-kiabáltam kétségbeesetten,mire kinyílt az ajtó és a szemembe belesütött a fény.Teljesen elvakított.Mikor hunyorogva az alakra néztem,aki előttem állt,felfedeztem benne a srácot.Valóban eljött értem.Az arcára rásütött a napsugár,így felfedte a hófehér bőrét és kék szemét,amit aznap nem láttam a sötétség miatt.A szívem nagyot dobbant.Úgy nézett ki,mint egy megtestesült angyal.Soha nem láttam gyönyörűbb fiút.
-Készen állsz?-kérdezte reszelős hangján,a szája sarkában pedig ott bujkált egy apró mosoly.
-Mégis mire?-néztem rá értetlenül,miközben ügyetlenül kikászálódtam a szűk helyről.Ő rám terítette a pulcsiját,amit összehúztam magamon.Az leért a combom közepéig,mivel ő körülbelül 2 fejjel magasabb volt tőlem.Nem tehetek róla,mindig ilyen kicsi voltam.Hihetetlen,hogy milyen jó illata volt.Eldöntöttem,hogy megtartom.Nem szándékoztam visszaadni neki.
-Tudod te azt nagyon jól.Nem hiába tértél vissza.Bosszút akarsz állni valakiken ugye jól mondom?-hajolt le hozzám és orrát az enyémnek dörzsölte.Én ijedten néztem rá,majd beugrott,hogy miről beszél.
-A szüleim és a volt barátom.Tönkretettek..-fordítottam el a fejem és egy könnycsepp gördült le az arcomon,majd koppant a padlón.
-Együtt képesek lehetünk visszaadni nekik azt a rengeteg rosszat,amit tettek velünk.-mutatóujjával maga felé emelte az államat,én pedig egyenesen a kék szemébe néztem.Azt hittem,hogy elolvadok.
-Mondd csak,ki vagy te?-ráncoltam össze a szemöldökömet.Ő elmosolyodott,majd szóra nyitotta a száját.
-Aaron Rose,teljes életnagyságban.A te neved pedig..-döntötte oldalra a fejét,mint egy kiskutya.
-Ööö...Nancy.-böktem ki és úgy éreztem,hogy az arcom tüzel zavaromban.Ő mosolyra húzta a száját,majd ismét lehajolt hozzám és megcsókolt.Wow!Hát mit ne mondjak...nem az a türelmes típus.Mondjuk azt meg kell hagyni,hogy veszett jól csókolt.
-Kérlek,maradj velem.Segíts!És boldogan élhetünk.-vette kezébe az arcomat,én pedig kicsit ijedten néztem rá.
-Rendben.De...mi akkor most emberek vagyunk?-pislogtam zavartan.
-Félig.-egyenesedett fel.
-Hogy érted ezt?-ráztam meg a fejem értetlenül.
-Meghaltál,aztán újra feléledtél.Fogalmam sincs,hogy mi a másik felünk,de különlegesek vagyunk.Halhatatlanok.-fonta ujjait az enyémekre,majd maga után húzott.Semmit nem értettem az egészből.Halhatatlanok?Szóval akkor soha nem halunk meg?Akárcsak a vámpírok!
-Semmi nem tud elpusztítani minket?-kérdeztem,miközben gyorsan szedtem a lábaimat.
-Semmi,kivéve egymást.Te meg tudnál ölni engem és én is téged.-magyarázta.Eközben kijutottunk az épületből és egy sikátorban találtuk magunkat.Aaron a kezemet fogta,miközben hosszú lábait gyorsan szedte.
-Lassíthatnál!Én nem tudok olyan gyorsan menni,mint te.-lihegtem,majd megtámaszkodtam a térdemen.Ő leguggolt elém,mire én ösztönösen hátraléptem egyet.
-Mássz fel a hátamra.Viszlek.-mosolygott rám.Értetlenül néztem rá,majd megforgatta a szemét,felállt és felemelt.Erősen tartott,hogy le ne essek,de én még azért kapaszkodtam a nyakába.Ő gyorsan szedte a lábait,míg végül elértünk egy erdőhöz és egy elég elhagyatott házhoz.Félve néztem a megmentőmre,aki elég eltökélt volt.
-Itt fogunk lakni ideiglenesen.Nem valami nagy luxus,de a fejed felett van tető és némi menedéket nyújt.-tett le a földre én pedig közelebb sétáltam a házhoz.Az oldalát benőtte a gaz.Messziről észre sem vette volna az ember,annyira beleolvadt a környezetbe.Valami világháborús tákolmány lehetett.Az ajtó szerű fát benyomtam,az pedig nyikorogva kinyílt.Belülről nem volt olyan csúnya,mint kívülről.Tulajdonképpen nagyon is szép volt.Voltak ágyak,szekrények,egy tükör és valami konyha féle. Tetszett.Azt hiszem erre szokták azt mondani,hogy ne ítélj külső alapján.
-Kicsit otthonosabbá tettem.Ha már a külseje nem szép,akkor belül legyen az.-jött be utánam zsebre dugott kézzel.
-Szép!-dicsértem meg,ő pedig megvonta a vállát és levágódott az egyik ágyra.
-Csak fürdőszoba nincs.De van itt nem messze egy kristály tiszta vizű tó.Ott megfürödhetünk ha gondolod.
-Persze.De az a baj,hogy nincs egy szál ruhám se és nem mászkálhatok örökké a pulcsidban.-álltam elé elég elkeseredett arccal.
-Már hogyne lenne ruhád!Nézz bele a szekrénybe!-bökött egy nagy fa bútor felé.Bátortalanul odalépdeltem,majd kinyitottam az ajtaját.A lélegzetem is elállt.Tele volt ruhákkal,szoknyákkal,pólókkal.Volt ott nyárra és télre is öltözék.A szemem egyből megakadt egy hófehér ruhán.
-Ha nem gond,én ezt most felveszem.-vettem ki a darabot és elvonultam egy másik helységbe,ami gyanítom,hogy valami nappali szerű lehetett.Széthúztam a cipzárat a pulcsin,aztán kibújtam belőle.Az a földre esett.Magamra húztam a fehér ruhát és megfordultam benne.Amikor visszamentem a korábbi helyszínre,nem találtam sehol Aaront,így kimentem a házból.Csodálkozva néztem szét,de ő sehol nem volt.Egy pillanatra a gondolat végigfutott az agyamon,hogy képes volt magamra hagyni,de ez szertefoszlott,amikor előcammogott a ház mögül.Rám emelte a tekintetét és dermedten megállt.Kezdtem magam elég kínosan érezni,így a kezemben tartott pulcsit felé nyújtottam.
-Köszönöm,de ezt most visszaadom.-lépdeltem felé,de mielőtt oda tudtam volna adni neki,ő egy gyors mozdulattal a ház falának szorított.Kezeit a falnak támasztotta,így akadályt csinálva nekem.Eléggé megijedtem,mert még most ismertem meg - és bár nagyon rendesnek tűnik -kiszámíthatatlanok a mozdulatai.Nem bíztam meg benne.
-Gyönyörű vagy.-duruzsolta a fülembe.A hangjától megremegtem.Meleg lehelete a nyakamat csiklandozta.Gyengéd csókokat adott rá,majd feljebb vándorolt.Az állam és a nyakam közötti részhez ért,és akkor a nyaka köré fontam a karomat,mert egyébként összecsuklottam volna.Hamarosan a szám sarkába adott gyengéd puszikat,végül megcsókolt.Ismét.Nagyon szenvedélyes volt.Annyira,hogy a végén én cselekedtem.Beleharaptam az alsó ajkába,aminek következtében felnyögött.Halványan elmosolyodtam,majd kinyitottam a szemem.A keze a derekamról lejjebb vándorolt,mire megugrottam és el is pirultam.
-Miért nem ismertelek eddig?-suttogta.
-Fogalmam sincs,de azt tudom,hogy egész biztosan jobb életem lett volna.-adtam egy puszit a szájára.
-Igen.Gyere velem.Ettől a pillanattól foga hivatalosan is kezdetét veszi a kiképzésed.-fogta meg a kezem és befelé húzott az erdő rejtekébe.
-Mi?Milyen kiképzés?-ráztam a fejem értetlenül.Hirtelen megállt,a számra tette a kezét és előre meredt.Akkor én is észrevettem egy kisfiút,aki a szüleit kereste.A hangja már eltorzult a sírástól.Alig lehetett érteni,hogy mit mond.
-Ő az öcsém.Végeznünk kell vele.-suttogta.
-Micsoda?De hát ő olyan pici.Egész biztosan nem tett semmit.-kaptam fel a fejem ijedten.
-De igen.Miatta dobtak el maguktól a szüleim.-eltökélt volt.A háta mögül egy kést húzott elő és osonni kezdett.
-Ne!Ne bántsd!Kérlek!-kaptam a keze után,de nem tudtam elkapni,így a földre estem.A hófehér ruhámon keletkezett egy nagy sárfolt.
-Megteszed helyettem?-guggolt le mellém.
-Tessék?-alig hittem neki.Komolyan meg akarja ölni azt az ártatlan kisgyereket?
-Megteszed vagy nem?!Ha igen,akkor maradhatsz.Ha nem,akkor sajnos menned kell és előre szólok,hogy nem a Mennyországba jutsz.-villantott felém egy gúnyos vigyort,amitől megijedtem.Valóban képes lenne megölni?De azelőtt olyan kedves volt.Döntés előtt álltam.Hamar választanom kellett,mert a kisfiú sem marad ott egész nap.A szülei pedig egyre közelebb jártak hozzá.Meg kellett tennem.....
to be continued...
Soha nem hittem volna,hogy ő valaha el fog hagyni engem.Az a négy év annyira tökéletes volt.Talán túl tökéletes is.Amikor elhagyta a száját az a bizonyos szó,a könnyeim patakokban kezdtek folyni és a lábaim elernyedtek.Alig bírtam megállni rajtuk.Aztán következett az,hogy a tenyerem csattant az arcán,majd a lábaim,mintha újra életre keltek volna,vittek a semmibe.Rohantam és bár szúrt az oldalam,nem álltam meg.Nem tudtam hol vagyok,nem is érdekelt.Csak rajta járt az eszem.Mit tettem,amiért így belém kellett tipornia?Csak futottam,míg végül megálltam.Rossz ötlet volt.A város legforgalmasabb útján álltam meg és egy fekete autó éppen felém tartott.A lábaim földbe gyökereztek,elvakított az autó lámpája.Azután egy nagy koppanás,reccsenés és egy éles sikoly.Mikor legközelebb magamhoz tértem,homályosan láttam.Körülöttem kék és piros fényben villogott valami és szirénákat hallottam.Oldalra billentettem a fejem,hogy megtudjam hol is vagyok.Mellettem egy szőke hajú srác guggolt és az arcomat pásztázta.A fejem rettenetesen fájt és akármennyire is próbáltam,képtelen voltam megmozdítani bármelyik testrészemet.
-Most meg fogsz halni,de 2 napon belül fel fogsz ébredni.Érted megyek.Ne aggódj.-mondta,azzal a kezét a szemeimre tette,amik lassan lezárultak és előttem minden elsötétült.Semmit nem hallottam,csak a nagy üresség tátongott alattam.Soha nem ilyennek képzeltem el a halált.De vajon mit értett ő akkor,amikor azt mondta,hogy 2 nap múlva felébredek?A halálból senki nem tért még vissza.Elvileg Jézus,de ezt ki bizonyítja?Mindegy,nem tervezek ebbe belemenni.Nancy Biersack vagyok,19 éves.Most végeztem a középsuliban.Volt egy csodás barátom,de ő szakított velem.Persze fogalmam sincs,hogy miért.A szüleim..nos,ők eldobtak maguktól 15 éves koromban.Akkor találkoztam Justinnal,akivel együtt laktam 4 évig,de most..Kíváncsi vagyok,hogy mi fog következni ez után.
